Hit, remény, szeretet.
Hit, remény, szeretet
töltse ki szépen az életed.
Higgy, remélj, szeress,
nélküle az élet sivár és üres.

Hiszel a túlvilágban,
hiszel az örökkévalóságban.
Ha tested végső nyugovóra tér,
hiszed, hogy lelked a túlvilág
örök mezejére lép.

Remélsz békét s nyugalmat,
remélsz szép, nyugodt álmokat.
Hogy a földön nem lesznek fegyverek,
reméled, hogy békében nőnek a
gyermekek.

Szeresd a növényt s állatot,
szeresd családod és felebarátod.

A vászon.
A szűz.
A hótiszta.
Színes gondolatokra várva
Szekrény-álmát alussza.
Sötétben lapul. Álmában
Tudja, testén majd
Titok-csoda alakul.

Várja hű szeretőjét.
A karcsú, fa-derekú ecset
Büszkén feszít -mint egy mecset
Mint égbe nyúló varázspálca-
Éhesen, tápláló olajra vágyva
Sűrű, illatos, színes mézre
Egy oltalmazó kézre
Mely szereti, mely
Ébredező arájához vezeti

Selymes sörényét megrázva
Színcsókokba alászállva
Feszíti szerelmét
Kín-kedves keretre
S nászuk nyomán
Vajúdni kezd a harmónia...

Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt,
ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas
fényes, páncélos, ízelt bogarat.

Úgy született később az ajkamon, mint
a trombitahang, mint a trombitahang
katonák szomjas, cserepes ajkain.

De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jön
mint beesett szemek gödreiben
remegve fölcsillan a könny.

Nem magamért sírok én: testvérem van millió
és a legtöbb oly szegény, oly szegény,
még álmából sem ismeri ami jó.

A darvaknak szól
ugyanazon nótára

1 Mindennap jó reggel ezen repültök¹ el szóldogálván,² darvaim!³
2 Reátok⁴ néztemben hullnak keservemben⁵ szemeimből könnyeim,⁶
3 Hogy szép szerelmesem jut⁷ eszembe nekem, megújulnak kínjaim.

4 Látom, utatokat igazítottátok⁸ arra az ország felé,
5 Aholott az lakik, víg szívemet aki ő magánál rekeszté.⁹
6 Valaha énrólam, ki híven¹⁰ szolgáltam, vajon¹¹ emlékezik-é?

7 Bujdosom, mint árva, idegen országba� veszettül,¹² mint zarándok,
8 Ruhámban¹³ sötét színt, szívemben szörnyű¹⁴ kínt viselek én,¹⁵ úgy gyászlok,
9 Szárnyam¹⁶ nincs, mint neked, kin¹⁷ mehetnék veled ahhoz, akit óhajtok.